Az átértékelt kapcsolatok margójára

Kapcsolat - furcsán sokoldalú és sokféle érzéssel összekapcsolható egyszerű szó. Egyszerű szó,...mégis eme kapcsolatok bonyolult, néha szövevényes hálózatán keresztül kapcsolódunk mi magunk is a nagyvilághoz, a környezetünkben élő emberek, távolabbi- vagy közelebbi ismerősök, rokonok, barátok, családtagok sokaságához. Mintha száz meg száz láthatatlan köldökzsinór fűzne bennünket azokhoz az emberekhez, akiket szeretünk, akikkel szívesen töltünk időt, de bizony azokhoz is kapcsolódunk akarva, akaratlanul, akiket nem szeretünk, nem kedvelünk annyira,...mégis van közöttünk kapcsolódás,...az is nevezhető kapcsolatnak. Bizony azok is mind mind kapcsolatok,...a mi kapcsolatrendszereink, ezen keresztül vagyunk részei a "rendszernek", a minden zsinórt áramoltató nagy nagy kapcsolati hálónak.

Egyszer egy fiatal lány, aki középiskolás korában fülig szerelmes lett egy fiúba, majd néhány évre rá gyermeket szült neki, ... pár év elteltével megkérdezte magától: hogy voltam képes ebbe a fickóba beleszeretni? Hogy lehettem ennyire vak és ostoba? ... Nem hibáztatott senkit..., nem rendezett jelenetet, amiért összetörték a szívét és az álmait,...néhány doboz elegendő volt ahhoz, hogy eltüntessék közös dolgaikat egy albérletből,... és útnak indult egy aprócska gyermekkel a  babakocsiban... egy hűvös nyári estén... Ahogy elindult a HÉV-vel Pest irányába,...furcsa gondolatok és érzések kavarogtak benne... Túl vakmerő volt a helyzet ahhoz, hogy elkeseredve és zokogva könyörögjön annak a férfinak, aki cserben hagyta őt, s bár fiatal volt még egy ekkora csalódáshoz, mégis eléggé erős ahhoz, ...mintsem hogy elveszettnek érezze magát. Nem tehette meg! Elviselte azt is, ...mint sok más nehéz helyzetet  is az életben.Ahogy teltek és múltak az évek,hihetetlenül felerősödött az a valamikori gyönge kis lélek, ha félt is valaha, mindig erőt tudott meríteni magának lelkének víztükréből... Lezárt fejezeteket és kapcsolatokat követően sokan abban a hitben élnek, hogy ezek a már nem élő, nem lüktető "zsinórok" semmit sem számítanak..persze, hogy számítanak. Ezeken a kapcsolatokon és megtapasztalásokon keresztül alakulnak ki a nézeteink, viszonyulásaink megannyi fontos kérdésben, meghatározzák személyiségünket, érzéseinket, sokszor jövőnket is,... mert kénytelenek vagyunk olyan döntések meghozatalára is, amelyek kimozdítva bennünket a komfortzónából olyan irányba terelhetnek bennünket,ahová

eredetileg nem tartottunk...

...

Ahogy előre (?) haladsz és hosszú utazást követően visszatekintesz a múltra, rá kell jönnöd, valójában egyetlen olyan kapcsolat, kapcsolódás sem volt eddigi életedben, amit így vagy úgy tökéletesen csináltál volna, nem okoztál volna benne csalódást,, fájdalmat, .. akár testileg, akár lelkileg, .. olyat sem találsz, mely téged ne sebzett volna meg, amiben ne csalódtál volna valamikor, valamiért...Vakíthatjátok egymást ideig óráig, de már az elején bukásra van ítélve minden történet.. Ám ez az eleve elrendelt bukás és csalódás is szépségét kölcsönzi tudatalatt...

A gondolataidat és tetteidet beborító színes ködfelhőtől sokszor nem vagy képes megfelelően és józanul megítélni a körülményeket..., kell, hogy eless, kell az, hogy csalódhass, hogy elbukva láthasd meg a lényegét egy-egy történésnek.

S bár fájdalmas és nehéz belátni és elfogadni, minden ilyen kapcsolat azért születhet meg, mert Neked (!) tanulnod kell vagy épp tanítanod kell valamit... (a végén). Nem ok nélkül és nem is véletlenül bonyolódtál bele.

De tudod, amikor felállsz és tovább mész, akár sérülten, sebzetten is, valójában nem is érzed majd a gyengeséget. Azt érzed majd, hogy még erősebb lettél és még elszántabb. Nem érzed már vérezni a lelkedet, eltakart sebeid hiába maradnak örökké nyitva, ... te mégis edzettebb leszel, megtanultál (meg) küzdeni és (le) küzdeni..., és mindig előre menni. Előre, ... hogy másképp hibázz, és másképp "bukj" el, hogy megint tanulhass valami újat, bízva abban, hogy veled együtt minden más is változik körülötted, így te sem fogod már ugyanazt a hibát többször elkövetni.

A mélység rabjai 8.

Dalef hátrébb lépett, nem mert szembeszegülni Sátratikkal. Túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy harcba szálljon vele. Hadd mondja, végül úgyis nekem lesz igazam – gondolta, és lekuporodott a lány mellé a padlóra. Csak nézte az erőtlen testet, ahogy mozdulatlanul, kiszolgáltatottan terül el a földön, és nem értette a többiek lázas sürgölődését a lány körül. Hogyhogy nem fáradtak még bele? Annyi ilyen eset után, aminek pontosan tudták a forgatókönyvét, … jól tudta, hogy nincs értelme a küzdelemnek…

(…)

Nyilván ötösre tud mindent… - röhögött fel Ákos, és egy nagyobb papírgalacsint dobott hozzá a hátsó padból. Adrienn oldalról bökdöste a ceruzájával Annát, és halkan suttogta: Anna…, Anna…, ébredj már fel…

Anna felemelte a fejét és rémülten nézett körbe az osztályteremben. Hirtelen nem tudta, hol van, feje majd szétcsattant az erős fájdalomtól, kezei bizseregtek, megigazította félrecsúszott szemüvegét, de hiába, csak homályosan látott át rajta… Levette, és az odaszáradt könnycseppeket kinyúlt pulóvere ujjába dörzsölgetve letörölgette gyorsan szemüvegét.

Mire felcsendült az osztályteremben a fülsiketítően hangos csengő, Anna gyorsan felvéste füzetébe a táblára felírt szavakat és dátumokat. Táskájából előhúzta az otthonról hozott szendvicset és a padok között ökörködő osztálytársakat kerülgetve elindult az ajtó felé. Ákos azonban útját állta... tenyerével az ajtófélfának támaszkodva bárgyú arccal meredt Annára... - Hova-hova ez a nagy sietség, Annácska?... Hatalmas lapát fogai között ott virított a sárgászöld kajamaradék, miközben  tojásszagú lehelletével magabiztosan próbált udvarolni a lánynak.

Szeptember 26

2017. szeptember 26.

"ezenanapon"... :)

49 éve Százötven dollárra büntették a Rolling Stones gitárosát marihuána birtoklás miatt.

44 éve Először repült a Concorde Washington és Párizs között. Az út 3 óra 33 percig tartott.

57 éve Először tartottak televíziós elnökjelölti vitát az Egyesült Államokban.

57 éve Fidel Castro megtartotta az ENSZ történetének leghosszabb beszédét. 4 és fél órán keresztül szónokolt.

(...)

 

7 órával ezelőtt elmentem egy állásinterjúra, ahol nagyon szimpatikus embereket ismertem meg, az eddigi legjobb hangulatú interjúval sikerült bearanyozniuk a napomat

6 órával ezelőtt "Igen"-t mondtam az állásra

3 órával ezelőtt készült egy kép arról, mennyire boldog vagyok, hogy elhelyezkedtem :)

3 hónap múlva újból készítek egy ilyen képet, ... remélem akkor is ugrálni fogok örömömben :)

 

Szeptember 26-a, ... én ÍGY (!) szeretlek :)))))

 

 

2018. február 08.

 

...háááát..., Eltelt az a pár hónap,... de "ugrálós" kép nem lesz... Kép nem lesz, s ahogy most ránézek az őszi képre, leginkább a nap sugarai hiányoznak az arcomról,...mik akkoriban lelkemig nyújtózkodva simogatták bőrömet.

...minden más megvan... Jó kedv, belső energia  -mi sohasem szűnik meg újratermelni azt a rengeteg erőt és lendületet, ami hajt a jobb felé,... még akkor is, ha nem könnyű,...de miképp a Föld kering, úgy kering bennem is ...valami... A belső hajtóerő...

One day...in the same way!

Pont így...

Álláshirdetésekbe beletemetkezve

Szarkasztikus kedvemben talált a mai reggel... Jelentkeztem a Budapesti Temetkezési Intézethez. Alig várom, hogy behívjanak interjúra, ahol elmondhatom, hogy hosszú távra keresek munkát :), megbízható, komoly cégnél. Nem sok hozzám hasonló "őrülttel" szoktak találkozni az interjúztatók, ...én mindig hozom a formámat és önmagamat adom,... nem látom értelmét megjátszani magam egyetlen állásinterjú során sem... Tisztában vagyok a képességeimnek, nem ámítok senkit, ...amit adok, ugyanazt elvárom pepitában... Nem szeretem az ígérgetéseket és a megbízhatatlanságot.

Attól függetlenül, hogy jól elszórakoztam azon, hogy ide jelentkeztem (...azért lássuk be ez nem "mindennapi",...), tényleg várom, hogy értesítést és lehetőséget kapjak egy személyes interjúra.

Kedves és humoros ismerőseim persze már most egy lehetséges jövőbeli protekció lehetőségét látják benne,... de ez belefér az ökörködésbe.

A humor és a jókedv átsegít sokmindenen és csakis így érdemes hozzáállni, máshogy nem.

L.

...Akiket visszasodor utadra az élet pora, már sohasem lesznek ugyanazok, akik régen voltak...

 

Néha eszembe jut, hány olyan emberre pazaroltam az energiámat, akik egyáltalán nem érdemelték meg. Számomra fontosak voltak, mégis tévesen mértem fel fontosságukat. Vannak olyanok, akik valóban tanítanak számunkra valamit,  s  ha messzire is sodor bennünket egymástól az élet, kellemes érzésekkel gondolunk vissza rájuk, és pontosan fel tudjuk idézni a jó, a kevésbé jó, de kellemes emlékeket ugyanúgy, mint a nem kifejezetten jókat.

Sokkal messzebbre jutok, ha csak azokat viszem tovább emlékeimben, akik valami módon méltóak erre, nem pedig nevetségesen gyerekes, gyáva módon menekülnek még önmaguk elől is.

Hogy kik voltak méltóak arra, hogy jó helyre kerüljenek az emlékeidben, sok esetben már csak azután jössz rá, amikor már nem részei a mindennapjaidnak.

Ki hátra marad, és nem kísér már utadon, ... az okkal maradt le mögötted, ...nincs szükségetek egymásra, Ennyi.

nn

Fodrásznál

...érdekes, véletlen, kellemes találkozás...

Vajon mi lehet az oka?... A legváratlanabb pillanatban...

 

Annyira szarul írok, amikor magam alatt vagyok,... lehet, hogy nem erőltetem tovább az elkezdett történetet :) Úgy hagyom, ... majd egyszer talán írok még hozzá, vagy befejezem, mert maradt még benne, de nem most :) Mert most nagyon jól vagyok :) végre újból kivirágozni érzem a lelkemet, mely úgy nyiladozik, mint egy szép tavirózsa.

Az elmúlt napok hoztak rosszat, s jót egyaránt, nem telt unalommal egyetlen perc sem :) Két nappal ezelőtt elmentem fodrászhoz is, ami végtelenül "vicces" volt. Gyanakodva hajtottam hátra a fejemet a hajmosó tálba, mert a hölgy, aki szólított, konkrétan olyan fejet vágott, mint aki meg akar gyilkolni a tekintetével.

A hajmosást túléltem valahogy. Itt-ott vizes lett a ruhám, inkább az arcomat mosta és habozta össze ahelyett, hogy a hajammal foglalkozott volna alaposabban :) A hajmosás végén sajnos egyáltalán nem éreztem tisztának sem a fejbőrömet, sem a hajamat és tudtam, hogy ez még csak a kezdet... Leültem a székbe és egész idő alatt, míg a hajamat szárította, nem szóltam egy szót sem. Néztem azt a siralmas tekintetét, amihez még a száját is legörbítette. Ötpercenként megégette a hajszárítóval a fülemet, miközben a faliórát bámulta, érezhetően felettébb élvezte a munkáját. Sok jó fodrászt veszítettem el eddig, volt, aki fotós lett, volt, aki elköltözött, .. .olyat is ismertem, aki után csak egy illat maradt,... de attól nem féltem, mi lesz, ha ebbe a székbe többé már nem kell beleülnöm :) Imádkoztam azért, hogy túléljem :) Olyan képet vágott végig, mint aki sírni készül, hiába fürkésztem az arcát... egyetlen mosoly, egyetlen érzelmi megnyilvánulás sem ült ki az arcára, rezzenéstelenül, a sírással hadakozva szárított, egész máshol járt, ... nem volt ott velem. Úgy dobálta a hajamat, mint aki krumplit kapál a földből meghajolva.

Mennyire más, ha az ember szeretettel végzi a munkáját - gondoltam,... Mennyire átjön és téged is lelkesíteni tud... Miközben attól féltem, rámragasztja szegény ezt a siralmas kedvet, eszembe jutott, lehet hogy én is voltam ilyen helyzetben, amikor így kellett dolgoznom, amikor azt hittem, belső nyomorúságom nem ül ki az arcomra, mások nem láthatják... Siralmas. És elmosolyodtam. Bele, egyenesen a tükörbe, hátha jobb kedvre derül..  De semmi. Rámnézett a szúrós tekintetével és hátrahúzta a fejemet, hogy még kényelmetlenebbül üljem végig a szárítást :)

A rosszkedv olyan, mintha egy hatalmas szarturmix kellős közepén ülnél, beleragadva, bűzölögve a mocsokban, és arra várnál, hogy valaki majdcsak kihúz a pohár szélére. De nem fog! Az emberek tojnak rá nagy ívben, ha neked rossz, attól nekik nem lesz rosszabb :) Elszigetelik magukat a negatív dolgoktól, ... úgy tesznek, mintha együttéreznének veled,... bólogatnak, persze, de valójában annak örülnek, hogy nem ők ülnek a turmix közepén. Ilyenek vagyunk, nem tehetünk róla. Bizonyára így vagyunk kódolva :) Azért az az egy biztos: mindenki ült már szarturmixban, tudjuk milyen. Ajándék minden perc, amit nem ott kell eltöltenünk. Amióta hagyom, hogy lelkesítsenek a dolgok, azóta kezdem érezni a lassú változást jó irányba. Nem az számít, milyen negatív dolgok történnek veled, hanem az, hogy mit milyen mértékben engedsz be magadba, hogy belülről mérgezzen, emésszen. Mert ha nem hagysz helyet, nem tudnak hova érkezni a jó dolgok! Márpedig nap mint nap új lehetőségek és történések sokasága vesz célba mindannyiunkat, de... lehorgasztott fejjel, búbánatosan elkerülnek, vagy egyszerűen nem veszed észre hogy minden  egyes  napodban el van rejtve egy apró csoda :)

Még olyankor is, ... amikor a "turmix" kellős közepén csücsülsz :)

 

Szuperhold