Ugyanarra az égboltra...

Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis, mennyire különböző dolgokat látunk... :)

...ajándék...

...Miért ilyen könnyű félreismerni az embereket? Félreismerni, majd megválni tőlük..., hogy ne okozzanak többé fájdalmat...

Mindig egyedül maradsz, ...de talán jobb is így, úgysem számíthatsz egyikre sem, ...amikor igazán szükséged lenne valakire, ...mindig egyedül maradsz! Nem kellenek ezek a hamis emberek az életedbe,...jobb egyedül, mint 100 hamis emberrel magad körül... Fuck! Forever!

Ébredek a zuhanásból

Mi az, amit érezni akartam és megteremtettem magamnak? ...azt, hogy fontos vagyok a számára, hogy gondol rám, hogy hiányzom neki, ...hogy alig várja azt a percet, hogy a hajamhoz érjen, ... rám mosolyogjon, hogy csak ő és én legyünk a pillanat része, hogy a szemembe nézzen, és zavarba hozzon, ...hogy azt mondja, arra vágyott, hogy végre megfoghassa a kezemet, ... hogy megszűnjön minden korlát, és akadály, amíg ott van velem,... amíg ott van..., Velem... és én elhiszem..., és lebontom magányom körül a falakat... akkor is, ha  tudom,

hogy nem helyes, és még akkor is hinni akarsz benne,... amikor már kimondja: nincs jövőnk... Mondjuk ez a kijelentés nem is baj, ha elhangzik... bár őszintén szólva a jelen az, amit lerombol ezzel... A jelen,... amiben ezek szerint csakis egymagad voltál...

Soha senki nem fogja megtudni a valódi érzéseidet, ... soha, senki nem fogja megérteni, milyen dolgok játszódnak le benned... Főleg, amikor rájössz arra, ...hogy csak egy játékszer voltál,... egy bábu a többi mellett..., ugyanarra a táblára felállítva,... csak mindig egymásnak háttal álltatok,...ezért hihettétek azt, hogy ennek a játéknak egyetlen szereplői vagytok. ...és így könnyű volt hinned... hinned bármit,... mindent,...amitől egy kicsit megváltozhatott benned a világ... szebbnek láttad..., és amikor rádmosolygott, a világ összes színét a szemedbe varázsolta...

A színeket magával vitte..., de az emléke itt maradt bennem... Az emléke,...amikor még nem bántott a szavaival,...amikor még hittem..., és elhittem, hogy fontos vagyok, ... és jól esett, hogy érezhettem... hogy valóban várja..., valóban akarja...

De elmúlt, ...és elszállt a pillanat... és azt hiszem, lassan már ezt kell elfogadnom,... S ha nehéz is,...most ez kell hogy legyen az a pillanat, az a felismerés,...amit körbebástyázok. Talán akkor még ennél is erősebb leszek, ...erős, ...és sebezhetetlen...

...és egyedül küzdök, keresek tovább... Vagy talán nem is keresek..., ahogyan eddig sem tettem... és talán küzdelem sem volt,...csak elfogadott magány...

Amire visszatértem, ...az már nem az, ...ami régen volt. Olyan érdekes ez... Mintha kaptál és adtál volna egy új esélyt, s ha azt gondoltad, bármi is ugyanonnan tud folytatódni, ahol abbamaradt, ...rájössz, tévedtél! Tévedtél, ...mert hiába,...ha valami,...akkor az idő kereke megállíthatatlan. Csakis előre képes forogni,...visszafelé soha. Rájössz, mennyit változtál, mennyit erősödtél, azt is érzékeled, mi az, ami visszafordíthatatlan. Megértél arra, hogy képes vagy saját magadat is kívülről szemlélni,..mert akármilyen furcsa, ... másképp reagálod le azokat a dolgokat, amiken egyszer már keresztül mentél,...csak most más köntösben akarnak a közeledbe férkőzni akár azért, hogy próbára tegyenek, akár azért, ...hogy önmagadat képes legyél vizsgáztatni,...hogy láthasd, ...a saját fejlődésedet...

Egyszerre képes hiányozni az, ami volt és nem tér már vissza hozzád,...ugyanakkor hiába fáj, és keresed, ami volt, ...mert tulajdonképpen rájö ssz arra, hogy az a valamikori dolog vagy érzés sem az volt valójában, ...aminek akkor gondoltad, az a valami... akkor... csak a képzeleted, ...vágyaid szüleménye volt, ...ahogyan leképezted saját fejedben,...saját érzetedben és lelki világodban... Az volt csupán, aminek te akartad látni, te akartad érezni! Csak ennyi volt! Képzelet szülte képzet. Így valójában ha tovább megyünk,... már nem is mondhatjuk, hogy hiányzik,...hiszen csak arról van szó, hogy "visszatérve", nyitott szemmel és lélekkel már teljesen átlátjuk az akkori elködösített dolgokat... Sokkal letisztultabb formájában,... mint egy hámozott mandarint... amit már nem fed el a héja... vannak még elvétve rajta itt-ott a vastag héjból visszamaradó fehér szálacskák,... darabok,...mik a növekedés során a héjával együtt borították és védték a gyümölcsöt.., de már sejtetni engedik a gyümölcs valódi, már húsát körbeölelő legfelső vékony hámréteget.

Vajon beleharapnál-e újból ugyanabba  a gyümölcsbe,...amit egyszer már kóstoltál, de keserű volt, és ezért félretetted?...

Vajon lennél-e újból ugyanaz a gyümölcs,...amit egyszer már kóstoltak, de keserű voltál, és ezért félretettek?...

A törés helyén is...

Szívünk a törés helyén is megerősödhet!

One day...in the same way!

Pont így... Mennyire igaz... Elmúlik vagy átalakul minden...

.

Két világ között

Két világ között bolyongott a lelke: amikor nem a valóságra vágyott, teremtett maga köré egy másik világot,...ahol szabadon élhetett... Olyan világot, ahol nem a tettek és a gondolatok alapján ítélkeztek, ahol nem volt bűn vágyakozni, ahol kiadható volt mindaz, amit oly sokszor elnyomnak magukban az emberek: félelmeket, érzéseket, ki nem mondott szavakat, vágyakat. Ahol egyetlen gondolatot sem vet meg a mindennapos frusztrációkkal küzdő társadalom, ahol senkinek nem kell megfelelni, csakis önmagának... Őszintén, ...minden elvárást levetkőzve magáról...

Egy napon fasza blogger leszek

Nem vagyok elég fasza blogger... és nem vagyok elég fasza semmilyen szempontból, ... mert miért is?... Talán mert nem vagyok őszinte? Vagy mások szerint nem vállalom fel az érzéseimet? Ki tudja... Ki tudhatja? Milyen érzéseket? Az érzések mindig változnak,... Soha semmi nem állandó... Sajnos... Talán eljön egyszer annak is az ideje, amikor nem kell majd burkoltan írnom,... Vagy kétértelműen... Amikor elég bátor leszek ahhoz, hogy elfogadjak változásokat magam körül, hogy elhigyjem, tőlem is, sőt elsősorban tőlem függnek a változások,... hogy bármin változtathatok...,hogy tabuk nélkül kiírhatok magamból mindent, .. olyan mondatokat is, amik egyenlőre csak gondolati síkon mozognak...

... Ám egy napon... Fasza blogger leszek... Fasza blogger, tabuk nélkül...